Magamról bővebben

PONYICZKI SZILVIA

15 évig dolgoztam építészként Magyarországon, a képzőművészet mindig is része volt az életemnek. 2008-ban az élet választás elé sodort, melynek eredményeként Nagy Britanniába költöztem a családommal. A festészettel kevéssel ezután kezdtem el komolyan foglalkozni, munkáim alapjául a már jó ideje hozzám közel álló jungi pszichológia és annak a képzőművészetre, művészi felfogásra gyakorolt hatása szolgált. 2016-ban eltökéltségemet és szándékom komolyságát is jelezve megkezdtem tanulmányaimat a nottinghami egyetemen. A képzőművészeti mesterképzésben való részvételem mind a látásmódomat, mind a gondolataim képi megjelenítését jelentősen befolyásolta az elmúlt évek során.

 

Munkám lényege általánosságban a belső énnel, a személyes és kollektív tudattalannal kapcsolatos vizsgálódás, az álmok érzelmekkel átitatott életre keltése. A festést, mint fordítási módszert használom a tudattalan világának képi megjelenítésére.

 

C. G. Jung és követői írásainak éveken át történő tanulmányozása meggyőzött arról, hogy a tudatalattink – leginkább és a legkönnyebben hozzáférhető módon álmok formájában – figyelemre érdemes üzeneteket közvetít számunkra. Bár sokan gondolják azt, hogy nekik nincsenek álmaik, ez néhány speciális esetet kivéve nem igaz. Az álmok mennyisége és a rájuk való emlékezés képessége odafigyeléssel és rendszeres gyakorlással mindenkiben fejleszthető, bár kétségkívül vannak erre fogékonyabb és kevésbé fogékony egyének.

 

Az álmok megfestése illetve vizuális művészetekben való alkalmazása folyamatosan jelen volt az emberi történelem folyamán. Barlangrajzok, kőbe vésett jelenetek, templomok falaira festett történetek százezrei tanúskodnak arról, hogy az álmoknak az emberiség mindig is nagy jelentőséget tulajdonított. Az „Emese álma” néven is ismert Turul-monda, a magyarság mondavilágának egyik alapvető példája, már önmagában is jól szemlélteti az álmok jelentőségét az ősi magyar kultúrában. Hasonlóképpen alapmotívum az életfa vagy világfa; melynek gyökér/törzs/lombkorona hármasának átvitt értelemben vett jelentése és a hozzá kapcsolódó asszociációk túlmutatnak a szó szerinti értelmezésen; ugyanúgy ahogy a hármas szám is univerzálisan komplex jelentést hordoz. Nemcsak a mondákban, népmesékben találunk rendszeresen álommal, látomással kapcsolatos jeleneteket, hanem igen nagy számban a Bibliában is. Mindez bizonyíték arra, hogy az álmok nyelvezete egy egyetemes, mindenki számára érthető nyelvezet, mely egyformán szól a rá fogékonyakhoz hovatartozástól, intelligenciától, iskolázottságtól és művészi előképzettségtől függetlenül. Az álmokat megjelenítő művészeti alkotások metaforáik, és egyetemes szimbólumrendszerük révén segítik a szemlélőt abban, hogy jobban bevonódjanak saját álomképeikbe, megértsék azok útmutatását.

 

A mai rohanó, leginkább csak a technikára és annak újabb és újabb vívmányira koncentráló világban az ember álmaival és ezáltal önmagával való kapcsolata már alig kap figyelmet, ennek következtében egyre jobban elvész az egyén jelentősége önmaga és mások számára is. Az emberek könnyebben válnak érzéketlenné, kiégetté, céltalanná.

 

Az álmokkal kapcsolatos kutatásaim révén arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szimbólumok és álmok megjelenítése kultúránknak mindig alapvetően fontos és értéket adó része volt. Hiszek abban, hogy egy boldog és teljes élethez az egyénnek hinnie kell a saját fontosságában és a jelentőséggel, értelemmel bíró emberi létezésben. Észre kell venni és tisztelni, tiszteletben tartani minden emberi lény egyediségét, különlegességét, értékeit. Mindezek eléréséhez fontos az, hogy az egyén pontosan érzékelje önnön személyiségét és egyéniségét. A képeim által provokált érzések a nézőt a saját küzdelmeinek vizsgálatára késztethetik, segítve ezzel az önvizsgálatot, az önmagukkal való azonosulást, és végső soron az emberi élet értelmének megtalálását.

Az utóbbi években kizárólag álmokat festek. Eleinte egyszeri, bevillanásszerű álomképeket jelenítettem meg a festményeimen, teret adva az agy szinte sokkoló erejű képüzeneteinek, melyek erős érzelmi telítettségük révén az álmodót felébresztik, és az elkészült képet szemlélőre is hasonló hatással vannak. Segítenek ráébredni arra, hogy a figyelem középpontjában az ember kell, hogy álljon.

 

Az álmok jelentésének és a kollektív tudattalan üzeneteinek mélyebb vizsgálatát 2017 őszén kezdtem el, azóta már nemcsak rögzítem az álmokat, hanem azok alapos elemzését is elvégzem részben szakirodalom alapján, majd összefoglalóként egy jungi analitikus és művészetpszichoterapeuta segítségével is. A tudattalan nyelvezetének megértése, szimbólumainak megfejtése sok időt, energiát és elkötelezettséget igényel. Üzeneteinek mennyisége a rájuk való koncentrálás révén drasztikusan megnő; sokszor túláradó képi és információtenger formájában tör felszínre.

 

Az álmok a tudatalattink vezérlésével felépített, első pillantásra minden logikai kötöttséget mellőző történetek is lehetnek. Főképp olyan témákat dolgoznak fel, melyek leginkább foglalkoztatnak bennünket a nap folyamán; az éjszakai víziók akár konkrét és teljesen újszerű megoldással is szolgálhatnak bizonyos problémákra, egy újfajta megközelítést illetve gondolkodásmódot idézhetnek elő. Ennek oka részben az, hogy az emberi agy alvás közben a külvilág zavaró hatásaitól mentesen működik és ilyenkor sokkal könnyebben koncentrál egy-egy bennünket érintő kérdésre, problémára. Ennél talán hangsúlyosabb az egyéni és kollektív tudattalanhoz való hozzáférésének képessége, mely ilyenkor képes kibontakozni igazán. Meglepő bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy az emberi agy milyen nagy mennyiségben hordoz magában kollektív tudást, illetve tárol el olyan információkat az ébrenlét során, melyek nem tudatosodnak bennünk – de amelyek hipnózis révén visszahozhatók, vagy épp természetes úton, az alvás során kerülnek elő. Ezáltal a belső világunk, melyben tulajdonképpen egy magasabb intelligencia lakozik, egy kiteljesedett bölcsesség és értelem forrása lehet. Az álmok valós, rejtett tartalmának megértése, szimbólumokkal átitatott üzeneteinek megfejtése lehetőséget ad a bennünk rejlő potenciál teljesebb kihasználására, az élet valós értelmének megtalálására.

 

Az álmok kaput biztosítanak a tudattalanhoz való hozzáféréshez, megmutatva azokat a dolgokat és lehetőségeket, melyeket magunktól nem vettünk észre.

 

Az álmodásnak két alapvetően eltérő típusa van: a mély álom és az éber álom. Míg a mély álom az akaratunktól tulajdonképpen teljesen független képsorozatok révén üzen; az éber álom jelentősége abban rejlik, hogy tudatosan befolyásolható. Az éber álmodás képessége nagy odafigyeléssel és kitartással fejleszthető, elsajátítása egy egészen új világot nyithat meg előttünk, melyet személyes tapasztalataim is igazolnak.

Az éber álom fázisában a tudattalan erejét és képességeit felhasználva egy meghatározott kérdéskörre, problémára koncentrálva generálok álomképeket, melyeket az eszmélés pillanata után mielőbb rögzítek. Jungi analitikus segítségével elemzem ezeket és válogatom ki az akár önmagukban, akár kollektív formában ábrázolásra érdemeseket. Munkám során az éjszakai álmok minél hűségesebb megjelenítésének lehetséges módjait vizsgálom, mely nem csupán a látott képi világ megfestéséről szól, hanem a hozzá kapcsolódó érzések minél pontosabb visszaadásáról is. A képeim egy részét minden változtatás nélkül viszem vászonra, másokat összekombinálok, vagy épp kiegészítem a nappali gondolkodásra jellemző logikai elemekkel.

 

Alapvetően akrillal festek vászonra, de gyakran viszek a munkáimba rajzos elemeket is. Ez utóbbiakhoz akril tollat, faszenet, krétát vagy grafitot használok. Képeim jellemzője még a kollázs-betét, mely főképp többnyelvű újságpapír szövegfoszlányok összekombinálásából áll. Képezhetik akár a teljes festmény alapját, vagy csak foltokban betételemeket. Ezeknek a szövegeknek nemcsak vizuális, hanem elméleti jelentősége is van: egyrészt a multikulturalitás és folyamatos változás, ezáltal a változó világ szimbólumai; másrészt az emberi tudattalan metaforái is. Épp úgy, ahogy ezek a szövegek töredezettségük és többnyelvűségük révén az egyes ember számára értelmezhetetlenek, a tudattalanunkból származó információ sem lesz soha teljességében felfogható.

 

Hiszek abban, hogy egy boldog és teljes élethez az egyénnek hinnie kell a saját fontosságában és a jelentőséggel, értelemmel bíró létezésben. Észre kell venni és tisztelni, tiszteletben tartani minden emberi lény egyediségét, különlegességét, értékét.

 

Mindezek eléréséhez fontos az, hogy az egyén pontosan érzékelje önnön személyiségét és egyéniségét.

 

A tudattalannal kapcsolatos vizsgálódásaim megerősítették bennem azt az elképzelést, hogy a saját álmaim megjelenítése hozzásegíthet másokat az önmaguk felé vezető úton való elinduláshoz. A képeim által provokált érzések a nézőt a saját küzdelmeinek vizsgálására késztetik, segítve ezzel az önvizsgálatot, az önmagukkal való azonosulást, és végső soron az élet értelmének megtalálását.

 

Copyright @ Szilvia Ponyiczki 2016-2018